Telefon csörög:
“XY vagyok, lerobbant az autónk Uzsánál, töltéslámpa világít. Zalakarosról jövünk, wellneshétvégéről, mennénk haza Szombathelyre. Öten vagyunk, tudnak segíteni?”
Átgondoljuk a dolgot, mi fér bele időnkbe, mit kell félbehagyni. Az autómentőbe +2 ember fér csak, így a privát személyautót is mozgósítani kell + 1 emberrel.
Kolléga indul az autómentővel. Mikor a helyszínre ér, jelez: “Igen, tényleg kell az utasoknak még egy autó, ezt szállítani kell.”
10 perc múlva ott vagyok, jól felmelegített autóval, amiért végtelenül hálásak. Mivel gondolom, hogy a mai nap úgysem lesz az autójukra megoldás, a buszmegállóhoz viszem őket. A mellette lévő cukrászdában meg tudják várni a busz indulását, kávézni és melegedni is tudnak.
Ők már otthon vannak, mi pedig szedjük le a generátort. Így dolgozunk.
Csak egy apró hétköznapi, hétfői szösszenet.
